1884. június 25-én született a mártír sorsú költő, Gyóni Géza, a gyóni evangélikus lelkészházaspár idősebbik fiaként, a templomudvarban álló parókiaépületben. Emlékét ma is őrzi a ház falán elhelyezett emléktábla, amelyet minden esztendőben megkoszorúz a város közössége, hogy ily módon is kegyelettel adózzon emlékének.
Városnézések, séták, ügyes-bajos dolgaink intézése közepette naponta belebotlunk a költő emlékébe. Ha iskolába visszük a gyereket, ha végigsétálunk egy csendes gyóni utcán, ha leülünk egy padra, egy gondozott parkban, ha a Luther utcai templomba megyünk egy vasárnap délelőtt, mindig találkozunk a költő nevével.
Ez az egyszerű kijelentés, amely parányi, szívmelengető büszkeséget, kis birtoklási vágyat, befogadást és éber odafigyelést tartalmaz, egyben magában hordozza a város közösségének a költőhöz való viszonyulását.
Ezt a hozzánk való tartozást érezhettük június 22-én, vasárnap is egy bensőséges, csendes és ünnepélyes megemlékezés alkalmával, az evangélikus templom falai között, majd az árnyas udvarban, az emlékszoba környezetében.
Úgy emlékeztünk Gyóni Gézára, mintha köztünk lenne, mintha egy kedves családtag születésnapját ünnepelnénk, egy olyan rokonét, akire felnézünk, akit tisztelünk, mert megjárta a világháború poklát, a fogolytábor bugyrait, maga mögött hagyva szülőföldet, szerelmet, barátságokat, fényes költői karriert.
Nem hangzottak el nagy ívű beszédek, inkább csak szívet melengető, kedves halk szavak, versek, dalok. A kegyelet koszorúit is úgy helyezték el az emléktáblánál, mintha ajándékot hoztak volna a szeretett rokonnak. Mert Gyóni Géza köztünk él, egy fa törzsének támaszkodva, olvasmányaiba merülve. Vállán szakadt katonakabát, nemes arcélén egy aggastyán élettapasztalata, szemében a honvágy és a szomorúság, gyönyörű, elgyötört kezében pedig egy könyv, az első világháború versekbe foglalt krónikája.
Kapui Ágota
További képanyagok az eseményről megtekinthetőek a képgalériánkban ide kattintva.
