1733-ban Halász Péter gróf 30 családot telepített Gyónra a Felvidékről. Ezek a telepesek evangélikusok voltak. Eleinte viszonylagos békességben éltek. Református földesuruk és Zlinszky János katolikus gróf segítették őket abban, hogy evangélikus hagyományaik szerint folytathassák életüket. Ezekben az időkben az irsai lelkész gondozta a gyülekezetet. A maroknyi csapat önállósodni kezdett. 1760-ra állt az első iskola, sőt sövényből imaház is készült.

Sajnos a sári plébánosnak szemet szúrt a gyóni evangélikusok élni akarása. Ahol csak lehetett, megpróbált keresztbe tenni nekik. Elérte, hogy a helytartó-tanács Fábri János tanítót elűzze. 1767-ben az imaházat bezáratta, mivel ezzel nem ért el eredményt, az imaház ajtaját befalaztatta. Az "égetnivaló lutheránusokat" ez sem tartotta vissza attól, hogy istentiszteleteiket megtartsák. Végül a plébános az imaházat leromboltatta. Az örökös harcnak az 1781-es év vetett véget. II. József Türelmi Rendelete lehetővé tette, hogy a gyülekezet lelkészt hívjon, és saját telkükön templomot építsen.

Így 1783. november 30-án iktatták be Klein Pált hivatalába a gyülekezet első lelkészét. Az építkezés 1785-ban kezdődött. Őseink sem pénzüket, sem energiájukat, sem idejüket nem sajnálták, hogy a templom mihamarabb elkészüljön. Így 1786-ban befejeződött az építkezés. Ekkor még tornyot nem emelhettek. Ezt 1835-ben építették hozzá a templomhoz.