Akár a kis mag, mely csak a szép, meleg tavaszi napfényben, az áldott, langyos esőtől öntözött földben képes gyökeret ereszteni, szárba szökkenni, virágot bontani, mi magunk is, de a mellettünk élő testvéreink is csak az önzetlen szeretet melegében vagyunk képesek kibontakozni, magunkból egymás számára a legtöbbet kihozni. A hal a vízben él, az ember pedig csak szeretetben és jóságban képes emberhez méltó tiszta, nemes életet élni, magából a legtöbbet, legnemesebbet kihozni.

Mennyi szeretet, jóság, irgalom van bennem a környezetemben élő emberek iránt? Tudok-e nagyvonalúan újrakezdeni, másokat biztatni, lelkesíteni, jóra, szépre tanítani? Életem ajándék a környezetemben élők számára? A szavam, mindennapi munkám, puszta létem Isten áldó simogatása azok számára, kiknek szerencséjük van engem megismerni?

Könyörögjünk: Urunk, Istenünk, arra vágyunk, amit Szent Pál olyan szépen mondott ki, mikor arról beszélt, hogy: ״ ...élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem”. Segíts, Urunk, hogy a Te jóságoddal, szereteteddel, irgalmaddal éljük életünk. A Te képedre és hasonlatosságodra átalakulva tapasztaljuk meg, hogy milyen édes és gyönyörűséges szeretetben élni a testvéreinkkel, és hogy ez valóban így legyen, szent szavaiddal így imádkozunk: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké, ámen.

A boldogságra vezető parancsolatok útján tisztítsd meg jósággal szívünket, Istenünk.